Ják 2006
2006. április 22-ére talán még nagyobb várakozással készültem. A monostoregyház templomának 750 éves évfordulóját szerettük volna méltó módon megünnepelni. Az időpont egyeztetéskor, finoman szólva meglepődtünk, hogy sem egyházi, sem világi megemlékezést központilag nem szerveztek. A tervem eredendően, egy rendhagyó nemzetségi találkozó, mely az Árpád kori Jaák nemzetség, ma élő és általam ismert családjainak nagy találkozója lett volna. Mikor láttuk, hogy hivatalos megemlékezés nem lesz, megpróbáltam az eredeti terven túlmutatóan nagyobb szabású ünnepet rendezni. Meghívtam a felszenteléskor 1256-ban résztvevő egyházi méltóságok mai képviselőit is. A misét Dr. Wendrő György címzetes Jáki apát úr celebrálta, Dr. Rátkai László jáki plébános, Dr. Schneller János szentpéterfai esperes és Dr. Geszti András koncelebrálásával. A misén közreműködött a Jáki Szent Cecília kórus, Sabján Edit vezetésével, mely minden vasárnap emeli a szentmise fényét. A templom megtelt és úgy gondolom minden résztvevő, életre szóló élménnyel távozott. A mise után a templomdombon fát ültettünk, mely azóta szárba szökkent és reméljük több száz évig növekszik. A 750 éves évforduló alkalmából 75 db egyedi emlékokmány készült, öt egyházi méltóság és öt polgármester pecsétjével és aláírásával. Délben Szemes István polgármester úr képviselte község, vendégei voltunk. A jól sikerült megemlékezésen, mindösszesen 27-en vettünk részt. Elgondolkodtató tanulságokat lehetett levonni. Mind a család, mind a polgármester úr is meghívta az oklevélen szereplőket, de csak a Sitkei alpolgármester úr, ma már polgármester Morgós István érkezett. Sajnos a nemzetségi találkozó sem jött létre, mert a rokon famíliákból, senki nem jelent meg. Lehetne mondani, hogy pont most nem értek rá, de több hónapos szervezés után ez kevésbé valószínű. Részben érdektelenség, részben rosszul értelmezett, feltételezett szándék okán. Sajnáljuk, szebb lett volna közösen.
A kórus által nyújtott élmény oly mély és felemelő volt, hogy eldöntöttük ezt lemezre kell venni, hogy bármikor emlékezhessen erre az évfordulóra, aki ott volt és mindenki más, akinek ez a templom a hit fontos, vagy csak szép muzsikát szeretne hallgatni.
Egy aranyos történet a sok közül, amit sohasem felejtek el. A lemez felvétel alkalmával a templomban voltam és a szünetben turisták érkeztek. Rátkai plébános úr a közismert közvetlenségével és humorával, rám mutatott messziről, nézzék, egy Jaák leszármazott. Egy hölgy elkerekedett szemmel rám nézett és csak ennyit mondott önkéntelenül, ezek még mindig élnek? Igen ezek még mindig élnek, mint legtöbben a régmúltból. Annyi a különbség, hogy a gondviselés folytán, mi dokumentálni tudjuk az utunkat. A ma emberének egyik alapvető hibája és gyengesége, múltjának, hagyományainak teljes elhanyagolása és élj a mának jelszóval, semmit nem tanulva ősei hibáiból és bölcsességéből fejjel ront a falnak, melynek következményeit már nem a jövőben, hanem a mában tapasztaljuk.
Veszprém -Ják
2006. április 25.
Attila
