Családi címerek

A heraldika ezen ága a személyes jelképeket gyűjti össze. A régiségben a családok összetartozását hivatott bemutatni és megőrizni. Címerek alapján különböztették meg egymástól magukat harcban a katonák, még az egyenruhák megjelenése előtt. Virágkorát Luxemburgi Zsigmond királyunk korától élte, s tartott a XIX. századig, de még a XX. század elején is kaptak családok a nemesi levélre rajzolt, családi szimbólumokat. Vannak beszélő címerek, például a Kossuth címerben a kos, vagy a legrégebbiek, melyek egyszerű mértani formákat mutatnak, vagy a címerszerző hőstettére, később foglakozására utaló címerek, stb., stb. Mindegyikre igaz, hogy a családoknak hosszú-hosszú évszázadokig, közösség tudatot jelképezett. Ha valaki meglátta egy levélen a pecsétet, egy batáron a festést, egy kúrián a kőbevésett jelet, egy keszkenőn a belé hímzett cirádát, egyből tudta, hogy kivel áll szemben. Nyilván önmagában nem tart össze egy családot, de jelentős erővel bírt és bírna ma is, ha nem került volna az eldobandó kategóriába! Sajnos sokaknak a kiváltságos élősködők jelképét jelenti, pedig egészen más tartalmat is hordoz és ez a tartalom a családi összetartozás, több mint fontos a mának!